Az előző bejegyzésemben tervezett hétvégi eseményeket az ÉLET forgatókönyve felülírta. A pénteki buli olyannyira jól sikerült, hogy a magyar csapat jó része csak fél 12 magasságában tért magához és kóválygott le „bruncholni”. A magyar csapatból egyesek nemcsak másnaposak, de még harmadnaposak is voltak, de ezt csak halkan, zárójelben jegyezném meg. A dánok teljesítményét természetesen ismét nem sikerült felülmúlnunk, annyira adták az úgynevezett „ívet” az este, erre jó néhány fénykép ad tanúbizonyságot!

Jó példát mutatva ketten közülünk neki is láttak nyomban a romok eltakarításához. Egyikük, hívjuk csak Gellértnek, kifejezetten élvezte a munkát és Paul Kalkbrenner Berlin Calling című albumára ütemes felmosásba kezdett. Romeltakarításról pedig csak annyit, hogy a TV szobát és a kis konyhát ma délelőtt személyesen én és Barna Alex kollégám vettük kezelésbe, miután a dánok a reggeli utolsó felszólítást is figyelmen kívül hagyták. 
Visszatérve a hétvégére, szombat délután a csapat egy része úgy határozott, hogy kerékpárokat szerez és teker egyet a környéken. Természetesen én is ebbe a körbe tartoztam! Rövid bringaszerelést követően neki is vágtunk a húsz kilós, leamortizált női vázas bringákkal a trip-nek Ringkobingbe, olyan nyolcas volt pl.a hátsó kerekembe, mintha egy hat emeletes ház tetejéről ugrattak volna le vele az imént.

Nagy nehezen beértünk a városba, kiderült, hogy a híresztelések ellenére nem zárnak be délután kettőtől a boltok, sőt még vasárnap is nyitva vannak. A város központjában levált csapatunkról Gellért, aki a helyi fitness center nyújtotta szolgáltatások kipróbálását előbbre tartotta egy szimpla városnézésnél…! Nagyon takaros kis városról van szó, szép kis sétálóutcákkal, exkluzív üzletekkel. Annyira egységes építészeti stílus jellemzi, amit itthon el sem tudnánk képzelni. Még a bankok, üzletláncok kinézete is összhangban vannak az utcaképpel. Bementünk egy üzletbe, ahol jó alaposan körbenéztünk, rácsodálkoztunk a LEGO-sarokra, a rengeteg féle gumicukorra, a sok mélyhűtött árura, alaposan tanulmányoztuk az ital árakat, én pedig felfedeztem egy nagyon olcsó cigarettát is (bár nem vagyok nagy dohányos), mindössze 15 koronáért, ami kb. 600 Ft-nak felel meg. Hazafelé az út veszélyes…mint ahogy az Animal Cannibals régi száma is megírta, igen komoly ellenszéllel és esővel kellett szembe nézzünk, de nagy nehezen sikerült abszolválni a kemény 6 km-es távot. 

Szombat este néhányan folytatták a tegnap esti dorbézolást (többnyire a dánok egy jól beazonosítható csoportja), olyannyira belefeledkezve a zenés-táncos mulatságba, hogy hajnal 3-kor az ügyeletes tanárnak kellett szólni, hogy zeng az iskola. 

Vasárnap a csendes regeneráció, vagy inkább a degeneráció időszaka volt, mi egy páran elindultunk az egyik közeli turistaúton a környező erdőbe, egy rövid kis 5 km-es sétára. A délutánra nem emlékszem, hogy mi történt, valószínűleg semmi izgalmas. Este pedig a filmklub keretében megtekintettük a „Night on Earth” című filmklasszikust, annyi szépséghibával, hogy az öt különféle ország, különféle taxijaiban játszódó kis epizód közül csak kettő volt angol nyelvű, szóval a film kétharmadáról lövésünk sem volt, hogy épp miről beszélnek, de az olasz az így is vicces volt! 

Ezen a héten mi vagyunk a sorosak a konyhai munkákban, eddig a jóslatomnak megfelelően, igazi csapatként, egymásnak besegítve, a maximumot nyújtjuk! Ma Vellingben egy kis üzletben sikerült benéznem a sör árát és 6 db 0,33-as alu dobozos Royal sört sikerült vennem nem kevesebb, mint 51 koronáért (kb. 2000 Ft)!!! Kiderült, hogy az üveges változat kerül csak 4 koronába, az alubozos az 8! Majd legközelebb viszek magammal szótárt a hasonló hibák elkerülése végett…

Baráti üdvözletem minden kedves ismerősömnek, 

Attila