A cseh lány, Pavlina ötlete nyomán a január 29-31-ei hosszú hétvégére, amikor a dánok hazamennek, a magyar csapat egy jelentős része kibérelte az iskola kisbuszát és nekivágtunk az első nagyobb lélegzetvételű saját szervezésű túránknak. A szombat reggeli 8 órás indulás kérdéses volt a pénteki éjszakába nyúló „mélyre ható eszmecserének” köszönhetően, de végül csak sikerült mindenkinek a korai kelés nem kis meglepetésemre…
Így hát elindultunk a közel 140 km-es útra, hogy a közép-jyullandot átszelve megérkezzünk dánia második legnagyobb városába: a 250 000-es lélekszámú Aarhusba. Ott kezdődött a sztori, hogy nem találtuk a kocsi forgalmiját a papírok között, de úgy véltük, hogy ez már egy annyira fejlett ország, hogy biztosan elektromos leolvasóval állapítják meg a szervek a kocsi adatait! :) Titokban azért reménykedtem, hogy ne igazoltassanak…
Útközben több dologgal is meg kellett küzdenünk: a 80 km/h-s maximális sebesség folyamatos betartásával a nyíl egyenes üres főúton, a helyi dán rádióállomásokból áradó irritáló R&B zenével, az előttünk tötyörgő régi Swiftekkel, valamint Silkeborgban a hiányos kitáblázottsággal és a fizető parkolókkal. Végül remek sofőrünk, Zsolt vezetésével sikeresen megérkeztünk Aarhusba, ahol fél órás parkolóhely utáni bolyongást megelégelve behajtottunk egy cég privát parkolójába abban bízva, hogy szombat lévén senkit nem fogunk ott zavarni. Sajnos a megérzésünk tévesnek bizonyult, amit a szélvédőn diszkréten elhelyezett 650 koronáról szóló kis csekk igazolt később.
Magáról a városról nem sok mindent tudtunk előzetesen, elindultuk a híres székesegyház felé GPS-szel és olyan profi fényképezőgépekkel felfegyverkezve, mint a japán turisták! Miután megtekintettük a felettébb impozáns székesegyházat (Dánia leghosszabb és legmagasabb székesegyháza) kívülről és belülről is, tanácskozást tartottunk a hogyan továbbról. Közösen megnéztünk még a Miasszonyunk templomot is útban a „Den Gamble by” a régi város felé menet. Sikerült magunknak 25 koronáért diákjeggyel bejutnunk, elég volt bemondanunk, hogy a népfőiskoláról jöttünk, nem kértek semmilyen igazolványt. Ez egy több hektáros skanzen, ahol egész dániából láthatóak különféle építmények, mesterségek, műhelyek, régi üzletek az 1900-as évek elejéről. Mondanom sem kell, hogy nem tudtunk mindent megnézni, szorított az idő is, meg a hideg szeles idő sem igazán kedvezett a sétálgatásnak. Olyan dolgokat láttunk itt, amire álmunkban sem gondoltunk volna: régi játékkiállítást, ritka hanglemezeket, vízimalmot, szélmalmot, stb. Nagy élmény volt.
Ezután szétvált a csapat, Zsolt geo-ládák felfedésére indult el magányosan, én és Tamás bevásárolni a csütörtöki cooking classra egy ázsiai élelmiszer-szaküzletbe, míg többen egy kávézó felkeresése mellett döntöttek egy kis felmelegedés céljából. Aarhus további nevezetességei közé tartozik az impozáns modern épületben lévő művészeti galéria az ARoS (ahová 90 korona és egy fél órás sorbanállás után lehetett volna csak bejutni), valamint a Marselisborg kastély, a királyi család nyári rezidenciája, amit sajnos nem sikerült megtekintenünk. De van itt többek között még Nő múzeum, Viking múzeum, valamint nagyon híres az egyeteme is, ahol közel 30 000 diák tanul. Érdemes megemlíteni, hogy itt van Dánia legnagyobb ipari kikötője, ahol évente közel 12 millió tonna áru cserél gazdát. Leginkább mezőgazdasági termékek, valamint szén és vas kereskedelme zajlik itt.
A kikötőben történő kötelező fotózkodás után egy hangulatos kis pubba tértünk be immár egy ötös fogattá egyesülve, ahol kellemesen megittuk a 25 koronás söreinket, kávéinkat, ki-ki ízlésének megfelelően. Délután 6 órakkor találkoztunk két társunkkal a székesegyháznál és elindultunk együtt a buszhoz hullafáradtan. Ott szomorúan konstatáltuk a már korábban említett kis mikuláscsomagot, majd csodával határos módon sikerült rátalálnunk a városból kivezető útra, a táblázottság teljes hiányának ellenére is…
Sajnálatos tény, hogy elég szemetes volt még a belváros környéke is, valamint mindenfelé eldőlt, roncs kerékpárok csúfították a városképet. Mindemellett érdekes volt látni az 1 fok körüli időben sapka nélkül vígan kerekező szőke dán lányok arcát a kapucni résén dideregve kikandikálva…
Hazafelé menet megállapítottuk, hogy autópályák és vasútvonalak tekintetében volna még mit fejlődniük a dánoknak hozzánk képest is, de hát lehet, hogy nekik nincs szükségük ezekre, jól megvannak így is.
Baráti Üdv. haza: Attila
